amerigoheron

  Sziasztok! Imre ösztökélésére mutatom, milyen szépséggel jegyeztem el magam mostanában. Nem csak, mert valamit csinálni kell, mikor nem járunk már dolgozni, hanem, mert hiszek abban, hogy minden szépség, amit létrehozunk, jót tesz a világnak, és persze nekünk, akik benne élnek a létrehozás örömében.  Textileket láttam a neten, amelyeket nagyon könnyű csinálni ezzel a japán öltögetés-technikával, és amelyekhez csak rongydarabokra, színes 1szerű varrócérnákra, és kis fantáziára, amolyan “leszahogylesz” alapon van szükség. Sokáig csak gyülemlett bennem a sokféle inspiráció, nem 'mertem' hozzáfogni, gondolván, h terv nélkül (abban nem vok túl jó) biztos vmi kaotikus kerül ki a kezem közül, és csalódva el is vetem az 5letet, h ilyeneket csinálják. De aztán, ki tudja honnan jövő nekibuzdulásra  csak nekifogtam.. és hát óriási szenvedély kerített hatalmába, ahogy az 1ik rongydarabot a másik után  ráhelyezve a 'vászonra' a kezem alatt kezdett alakulni vmi szép.  Az öl...

Huhh, ez a nap is eljött Huhh: újra indul a blog! Hogy kellő nyomatékot adjak e nap fontosságának, bejelentem, hogy a www.amerigoheron.hu helyen is elérhető leszek (zenék, nyelvi hasznosságok(stb)!!! És még egy dolog, ha már blogolunk, itt egy novella(??), melyet Mónikának szenteltem, hátha kedvet csinál, hogy néha meglátogassatok...  Mónika   Hát hol is kezdjem (már hogy  szavamat   szavamba  ne öltsem)? Talán jobb mindjárt a közepén, hiszen Mónika sem teketóriázott, hanem célzottan beleszart  Gyusi  ágyába. Nem nagy dolog, ha a globális felmelegedésre, a  pándémiákra , helyi vagy nemzetközi konfliktusokra és egyéb nyavalyákra gondolunk. Megesik az ilyen, ha az ember macska . Márpedig Mónika megtévesztő neve ellenére egy jámbor cica volt. Nem akart rosszat, csak  wécéznie  kellett.    No de egy kicsit előre szaladtam, hiszen még azt sem árultam el, hogy ki is az a  Gyusi ?     Gyusi  esetében kijelenthetjü...